3. fejezet
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50
A kígyó pedig ravaszabb volt minden mezei vadnál, melyet az ÚR Isten teremtett, és ezt kérdezte az asszonytól: Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kertnek egy fájáról se egyetek?
Az asszony így válaszolt a kígyónak: A kert fáinak gyümölcséből ehetünk.
De annak a fának a gyümölcséből, amely a kert közepén van, azt mondta Isten: abból ne egyetek, azt meg se érintsétek, hogy meg ne haljatok.
A kígyó pedig azt mondta az asszonynak: Bizony nem haltok meg.
Hanem tudja Isten, hogy amelyik napon esztek abból, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: jónak és gonosznak tudói.
Mivel úgy látta az asszony, hogy jó volna enni arról a fáról, mert kedves a szemnek, és kívánatos, mert bölccsé tesz, szakított annak gyümölcséből, és evett. Adott a vele levő férjének is, és ő is evett.
Ekkor megnyílt mindkettőjük szeme, és észrevették, hogy mezítelenek. Fügefalevelet fűztek hát össze, és ágyékkötőket csináltak maguknak.
Majd meghallották az ÚR Isten szavát, aki hűvös alkonyatkor a kertben járt. És elrejtőzött az ember és a felesége az ÚR Isten elől a kert fái közé.
Az ÚR Isten pedig hívta az embert, és azt mondta neki: /Hol vagy?/
Ő így felelt: Szavadat hallottam a kertben, és megijedtem, mivel mezítelen vagyok, és elrejtőztem.
Isten azt kérdezte: /Ki mondta neked, hogy mezítelen vagy? Vagy talán ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél? /**
Az ember ezt mondta: Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem arról a fáról, azért ettem.
Ekkor az ÚR Isten azt kérdezte az asszonytól: /Mit cselekedtél? /Az asszony ezt felelte: A kígyó ámított el engem, azért ettem.
Akkor azt mondta az ÚR Isten a kígyónak:
**/Mivel ezt tetted, átkozott légy minden jószág és minden mezei vad között./
**/Hasadon járj, és port egyél életed minden napján./**
/Ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között,/
**/a te magod között és az ő magva között:/
**/ő a fejedre tapos, te pedig a sarkát mardosod./**
Az asszonynak azt mondta:
**/Nagyon megsokasítom várandósságod fájdalmait./
**/Fájdalommal szülsz gyermekeket,/
**/mégis vágyakozni fogsz a férjed után,/
**/ő pedig uralkodik rajtad./**
Az embernek pedig azt mondta:
**/Mivel hallgattál a feleséged szavára,/
**/és ettél arról a fáról,/
**/amelyről azt parancsoltam, hogy ne egyél,/
**/átkozott legyen a föld temiattad,/
**/fáradságos munkával élj belőle életed minden napján./**
/Tövist és bogáncskórót teremjen neked,/
**/s a mező füvét egyed./**
/Arcod verítékével egyed kenyeredet,/
**/mígnem visszatérsz a földbe, mert abból vétettél:/
**/mert por vagy te, és ismét porrá leszel./**
Ádám pedig Évának nevezte feleségét, mivelhogy ő lett az anyja minden élőnek.
Az ÚR Isten pedig bőrruhát csinált Ádámnak és feleségének, és felöltöztette őket.
Majd azt mondta az ÚR Isten: /Íme, az ember olyan lett, mint közülünk egy, mivel tudja, hogy mi a jó, és mi a rossz./ Most tehát, hogy ki ne nyújtsa kezét, hogy szakítson az élet fájáról is, hogy egyen, és örökké éljen:
kiküldte az ÚR Isten az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétetett.
Kiűzte az embert, és odahelyezte az Éden kertjének keleti oldala felől a kerúbokat és a villogó lángpallost, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50
English
español
magyar