17. fejezet
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50
Mikor Abrám kilencvenkilenc esztendős volt, megjelent neki az ÚR, és azt mondta: /Én a mindenható Isten vagyok, járj énelőttem, és légy tökéletes./**
/Szövetséget szerzek köztem és közted, és fölöttébb megsokasítalak téged./**
Ekkor arcra borult Abrám, Isten pedig így szólt hozzá:
/Ami engem illet, íme, ez az én szövetségem teveled, hogy népek sokaságának atyjává leszel:/**
/ne hívjanak ezután Abrámnak, hanem Ábrahám legyen a neved, mert népek sokaságának atyjává teszlek./**
/Fölöttébb megsokasítalak, és népek támadnak, és királyok is származnak majd tőled./**
/Szövetséget kötök veled és a te utódaiddal, örök szövetséget minden nemzedékükkel, hogy Istened legyek neked és utódaidnak./**
/Neked és utódaidnak adom bujdosásod földjét, Kánaán egész földjét örök birtokul; és Istenük leszek./**
Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: /Te pedig őrizd meg a szövetségemet, te és utódaid, nemzedékről nemzedékre./**
/Ez az én szövetségem, amelyet veletek és utódaitokkal kötök, melyet meg kell tartanotok: metéljetek körül minden férfit közületek./**
/Metéljétek körül férfitestetek bőrének elejét, és az lesz a jele a köztem és köztetek való szövetségnek./**
/Nyolcnapos korában metéljetek körül minden fiúgyermeket közületek nemzedékről nemzedékre. Akár a házadnál született, akár pénzen vásárolták valamely idegentől, aki nem a te ivadékod./**
/Metéljék körül a házadban születettet és a pénzeden vásároltat is. Örökkévaló szövetségül lesz az én szövetségem a testeteken./**
/A körülmetéletlen férfi pedig, akinek nem metélték körül férfitestének bőrét, az ilyen lélek kivágatik népe közül, mert felbontotta a szövetségemet./**
Azután ezt mondta Isten Ábrahámnak: /Szárajt, a feleségedet ne nevezd Szárajnak, mert Sára a neve./**
/Megáldom őt, és fiút is adok tőle neked, és megáldom, hogy népek támadjanak belőle, és népek királyai származzanak tőle./**
Ekkor arcra borult Ábrahám, és nevetett, mert azt gondolta szívében: vajon százesztendős embernek lehet-e gyermeke? Avagy Sára kilencvenesztendős lévén szülhet-e?
Ábrahám ezt mondta Istennek: Bárcsak Izmael élne teelőtted!
Isten pedig azt mondta: /Feleséged, Sára kétség nélkül fiút szül neked, akit Izsáknak nevezel, és megerősítem szövetségemet ővele és az ő ivadékaival, örökkévaló szövetségül./**
/Izmael felől is meghallgatlak: Íme, megáldom, megszaporítom és fölöttébb megsokasítom őt. Tizenkét fejedelmet nemz, és nagy néppé teszem./**
/Szövetségemet pedig megerősítem Izsákkal, akit Sára szül neked ez idő tájt, a következő esztendőben./**
Amikor Isten befejezte a vele való beszédet, fölment Ábrahámtól.
Vette azért Ábrahám a fiát, Izmaelt és háza minden szülöttjét és azt is mind, akit pénzen vett, minden férfit Ábrahám háza népe közül, és körülmetélte férfitestüknek bőrét még azon a napon, ahogyan meghagyta neki Isten.
Ábrahám pedig kilencvenkilenc esztendős volt, mikor körülmetélte férfitestének bőrét.
Fia, Izmael tizenhárom esztendős volt, mikor körülmetélték.
Ugyanazon a napon metéltetett körül Ábrahám és Izmael, az ő fia.
És vele együtt körülmetélték házának minden férfitagját, háza szülötteit és akiket idegen embertől pénzen vásároltak.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50
English
español
magyar