26. fejezet
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42
Ekkor Jób megszólalt, és ezt mondta:
Segítettél-e az erőtlennek, támogattad-e a tehetetlen karját?
Adtál-e tanácsot az oktalannak, hasznos volt-e sok tanításod?
Ki által mondtad el szavaidat, kinek a lelke beszélt belőled?
Megremegnek az árnyak, amelyek a vizek alatt nyugszanak.
A holtak hazája leplezetlen Isten előtt, nincs eltakarva az enyészet helye.
Ő terítette északot a kietlenség fölé, függesztette ki a földet a semmiség fölött.
Fellegekbe zárta a vizeket, nem hasad meg a felhő alattuk.
Eltakarta trónusát, felhőt terjesztett ki fölötte.
Határt szabott a vizeknek ott, ahol a világosság találkozik a sötétséggel.
Az egek oszlopai meginognak és megrendülnek fenyegetésétől.
Erejével fölriasztotta a tengert, értelmével szétzúzta Rahabot.
Leheletétől kiderült az ég, kezével átdöfte a gyors kígyót.
Pedig ez csak a szegélye útjának, és milyen halk az a szó, amelyet meghallunk belőle! Ki tudná hát felfogni hatalmas tetteinek mennydörgő szavát?!
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42
English
español
magyar