18. fejezet
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42
Megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:
Meddig finomkodunk még itt a szavakkal? Gondolkozzatok el, és aztán szálljunk vitába vele!
Miért tartasz bennünket állatnak, és miért nézel ostobának?
Ha magadat marcangolod haragodban, talán elpusztul miattad a föld, és elmozdul helyéről a kőszikla?
Bizony, kialszik a bűnösök világossága, tüzük lángja nem ragyog.
Elsötétül sátrában a világosság, mécsese kialszik mellette.
Erőteljes léptei megrövidülnek, saját tervei okozzák bukását.
Mert lába hálóba gabalyodik, és kelepcébe kerül.
Sarkát csapda ragadja meg, és hurok feszül rá.
Hurok van elrejtve számára a földön, és csapda az ösvényén.
Körös-körül félelmek rémítik, és kergetik lépten-nyomon.
Éhesen várja a nyomorúság, és készen áll a veszedelem, hogy elbuktassa őt.
Darabonként rágja le bőrét a kór, darabonként rágja le róla a halálos betegség.
Kirángatják biztonságos sátrából, és elhajtják a borzalmak királya elé.
Sátrában nem az övéi laknak, lakóhelyére kénkövet szórnak.
Alul elszáradnak gyökerei, és felül lefonnyad az ága.
Emlékezete eltűnik a földről, és nem emlegetik nevét az utcán.
Világosságból sötétségbe taszítják, a föld kerekségéről elűzik.
Utódja és sarjadéka nem lesz népe között, senkije sem marad lakóhelyén.
Végnapján elszörnyednek a nyugaton lakók, és iszonyat fogja el a keleten lakókat.
Bizony, így jár az álnokok hajléka, annak lakóhelye, aki nem akar Istenről tudni.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42
English
español
magyar