Biblia

Revideált Új Fordítás (RÚF 2014)

kgyt

Ézsaiás próféta könyve

10. fejezet



A gonosz vezetők ítélete

1. vers

Jaj azoknak, akik jogtalan rendeleteket hoznak, és irataik csak terheket rónak ki.


2. vers

Mert elnyújtják a nincstelenek perét, megfosztják jogaiktól népem szegényeit. Az özvegyeket kizsákmányolják, és az árvákat kifosztják.


3. vers

De mit csináltok majd az ítélet napján, amikor megjön a távolból a pusztulás? Kihez futtok majd segítségért, hol hagyjátok kincseiteket?


4. vers

Aki nem térdel a foglyok közé, a legyilkoltak között esik el. Mindezzel nem múlt el haragja, keze még ki van nyújtva.


Isten megalázza a gőgös Asszíriát

5. vers

Jaj Asszíriának, haragom botjának, melynek kezében van dühömnek vesszeje!


6. vers

Elvetemült nemzet ellen küldöm, az ellen a nép ellen rendelem, amelyre haragszom, hogy zsákmányt raboljon, prédát szerezzen, és eltapossa, mint az utca sarát.


7. vers

De ő nem így képzeli, ő maga nem így gondolkodik, mert szíve vágya az, hogy pusztítson, és minél több nemzetet ki akar irtani.


8. vers

Mert ezt mondja: Vezéreim nem mind királyok-e?


9. vers

Nem az történt-e Kalnóval, ami Karkemissel? Nem úgy járt-e Hamát, mint Arpád? Nem úgy járt-e Samária, mint Damaszkusz?


10. vers

Ahogyan elérte kezem a bálványok országait, bár több bálványszobruk volt, mint Jeruzsálemnek és Samáriának,


11. vers

ahogyan elbántam Samáriával és bálványaival, úgy fogok elbánni Jeruzsálemmel és bálványaival is.


12. vers

De ha véghezvitte az Úr minden tettét a Sion hegyén és Jeruzsálemen, megbünteti majd az asszír király dölyfös szívének gyümölcsét és nagyralátó szemének dicsekvését.


13. vers

Mert ezt mondta: Kezem erejével vittem véghez ezt, és bölcsességemmel, mert értelmes vagyok: megszüntettem a népek határait, értékeiktől megfosztottam őket, hatalmammal letaszítottam a trónon ülőket.


14. vers

Elérte kezem a népek gazdagságát, mint a madárfészket, és ahogy megszerzik az elhagyott tojásokat, úgy szereztem meg én az egész földet. Nem volt senki, aki szárnyával verdesett, csőrét kinyitotta, vagy csipogott volna.


15. vers

Dicsekedhet-e a fejsze azzal szemben, aki vág vele? Hát henceghet a fűrész azzal szemben, aki őt húzza? Mintha a bot akarná azt suhogtatni, aki őt fölvette, és a vessző fölvenni az embert!


16. vers

Ezért az Úr, a Seregek Ura sorvadást bocsát Asszíria kövérjeire, és dicsősége alatt láng lobban majd fel, tűznek lobogása.


17. vers

Izráel Világossága lesz a tűz, és Szentje a láng, amely elégeti és megemészti benne egyetlen napon a tövist és a gazt.


18. vers

Pompás erdejét és kertjét mindenestül megsemmisíti, mintha sorvadás sorvasztaná.


19. vers

Oly kevés fa marad erdejében, hogy egy gyermek is össze tudja írni.


A maradék megtérése és szabadulása

20. vers

Azon a napon nem támaszkodik többé ostorozójára Izráel maradéka és Jákób házának megmenekült része, hanem az Úrra, Izráel Szentjére támaszkodik hűségesen.


21. vers

A maradék megtér: Jákób maradéka az erős Istenhez.


22. vers

Mert ha annyi volna is néped, Izráel, mint tengerparton a homok, csak a maradék tér meg. El van rendelve pusztulásod, igazságos ítélet árad rád.


23. vers

Mert elhatározta az Úr, a Seregek Ura, hogy elpusztítja az egész országot.


24. vers

Ezért így szólt az Úr, a Seregek Ura: Ne félj, népem, Sion lakója, Asszíriától, ha megver bottal, és rád emeli vesszejét, mint Egyiptom tette.


25. vers

Mert rövid idő múlva véget ér haragom, és dühös indulatom majd őket pusztítja.


26. vers

Ostorral csapkodja a Seregek Ura, ahogyan megverte Midjánt az Óréb-sziklánál; vesszejével rácsap a tengerre, mint ahogy Egyiptomban tette.


27. vers

Azon a napon lekerül terhe válladról, igája leszakad nyakadról. Elvonul Samária mellett,


28. vers

Ajba érkezik, átvonul Migrónon, Mikmászba rendeli fölszerelését.


29. vers

Átvonulnak a hágón, Gebában térnek éjjeli szállásra. Remegés tör Rámára, Saul Gibeája menekül.


30. vers

Sikolts hangosan, Gallím leánya, figyelj rá, Lajis, felelj rá, Anátót!


31. vers

Madméná elmenekült, Gébím lakói elrejtőztek.


32. vers

Még ma odaér Nóbba, öklével fenyegeti Sion leányának hegyét, Jeruzsálem dombját.


33. vers

De az Úr, a Seregek Ura kegyetlenül levagdalja az ágakat, a sudár termetűeket kivágja, és elterülnek a magasra törők.


34. vers

Kivágja fejszével az erdő bozótját, ledőlnek Libánon büszke cédrusai!



Revideált Új Fordítás (RÚF 2014)