capítulo 8
Az elmondottak lényege az, hogy olyan főpapunk van, aki a Magasságos trónjának jobbjára ült a mennyekben,
annak a szentélynek és igazi sátornak szolgálattevőjeként, amelyet nem ember épített, hanem az Úr.
Mert minden főpapot ajándékok meg áldozatok bemutatására rendelnek, ezért szükséges, hogy neki is legyen mit áldoznia.
Ha tehát a földön volna, még csak pap sem volna, mert már vannak olyanok, akik a törvény szerint áldozatokat mutatnak be;
akik a mennyei dolgok képmásának és árnyékának szolgálnak, ahogy Isten rendelte Mózesnek, amikor el akarta készíteni a sátrat: /Vigyázz/** – mondta –/, hogy mindent a szerint a minta szerint készíts, amelyet a hegyen mutattam neked./**
Most azonban Krisztus annyival kiválóbb szolgálatot nyert, amennyivel jobb szövetségnek lett a közbenjárója, amely jobb ígéretek alapján köttetett.
Mert ha az az első kifogástalan lett volna, nem kerestek volna helyet a másodiknak.
Mert dorgálóan ezt mondja nekik: /Íme, jönnek napok/** – ezt mondja az Úr –/, és Izráel házával és Júda házával új szövetséget kötök./**
/Nem olyan szövetséget, amelyet atyáikkal kötöttem azon a napon, amikor kézen fogva kivezettem őket Egyiptomból. Mivel azonban nem maradtak meg szövetségemben, azért én sem törődtem velük/** – ezt mondja az Úr.
/Mert ez az a szövetség, amelyet azon napok elmúltával kötök az Izráel házával./** Ezt mondja az Úr: /Törvényemet elméjükbe adom, és szívükbe írom azokat, és Istenük leszek, ők pedig népemmé lesznek./**
/Akkor senki sem tanítja többé így sem a társát, sem a testvérét: „Ismerd meg az Urat”, mert mindnyájan ismerni fognak engem kicsinytől nagyig./**
/Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és bűneikről nem emlékezem többé./**
Amikor újról beszél, elavulttá tette az elsőt, ami pedig elavul és megöregszik, közel van az enyészethez.
English
español
magyar