capítulo 2
Pusztító jön ellened!
Őrizd a várat, figyeld az utat,
erősítsd meg derekadat,
gyűjtsd össze minden erődet!
Helyreállítja az ÚR Jákób tekintélyét,
csakúgy, mint Izráel tekintélyét,
noha rablók rabolták ki őket,
hajtásaikat pedig elpusztították.
Vitézeinek pajzsa vörös,
a katonák ruházata bíborszínű,
harci szekere acélosan ragyog
harcba készülése napján,
és dárdáikat rengetik.
Harci szekerek robognak az utcákon,
összevissza száguldoznak a tereken.
Csillogásuk olyan, mint a fáklyáké,
gyorsak, mint a villámok.
Előszólítja vitézeit, jártukban botladoznak,
sietnek a kőfalra, és felállítják a védelmet.
A folyam felőli kapuk megnyílnak,
és a palota megrendül.
De elvégeztetett:
a királynőt levetkőztetik, elviszik,
szolgálói keseregnek, mint a nyögő galambok,
és mellüket verik.*
Ninive pedig olyan lesz, mint egy víztároló,
amelynek elfolyt a vize.
Álljatok meg, álljatok meg! – kiáltják,
de senki sem tekint vissza.
Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat!
Se szeri, se száma a sok kincsnek,
a rengeteg, sokféle drágaságnak.
Dúlás, pusztítás, fosztogatás!
Megolvad a szív, reszketnek a térdek,
a derekakba fájdalom hasít,
és mindnyájuk arca elveszti pirosságát.
Hol van az oroszlánok tanyája
és az oroszlánkölykök helye,
ahová járni szokott a nőstény és hím oroszlán,
az oroszlánkölyök,
és nem volt, aki elriassza onnan?
Az oroszlán annyit zsákmányolt kölykeinek,
hogy beteljenek, és fojtogatott nőstényeinek:
megtöltötte barlangjait zsákmánnyal,
tanyáit pedig prédával.
/Íme, én rád török/
– ezt mondja a Seregek URa –,
**/és porig égetem harci szekeredet!/
**/Oroszlánkölykeidet kard emészti meg,/
**/és megszüntetem e földön zsákmányolásodat,/
**/és nem hallható többé követeid szava./**
English
español
magyar