capítulo 14
Meglakol Samária, mert dacolt Istenével.
Fegyver által hullanak el,
csecsemőit földhöz verik,
és várandós asszonyait fölhasítják.
Térj vissza hát, Izráel,
az ÚRhoz, a te Istenedhez,
mert elbuktál álnokságod miatt!
Vigyetek magatokkal szavakat,
így térjetek vissza az ÚRhoz!
Mondjátok neki:
Végy el minden álnokságot,
és fogadj kegyesen,
és ajkunk gyümölcsével áldozunk neked.*
Asszíria nem segít meg minket.
Lóra sem ülünk, és nem mondjuk többé
kezünk készítményeinek: Istenünk!
Mert nálad talál irgalmat az árva.
/Kigyógyítom őket hűtlenségükből./
/>
**/Szeretem majd őket ingyen kegyelemből,/
/>
**/mert elfordult róluk haragom./**
/Olyan leszek Izráelnek, mint a harmat./
/>
**/Virágozni fog, mint a liliom,/
/>
**/és gyökeret ver, mint a Libánon fái./**
/Kiterjednek az ágai,/
/>
**/és olyan lesz ékessége, mint az olajfáé,/
/>
**/illata pedig, mint a Libánoné./**
/Újra az ő árnyékában laknak,/
/>
**/megelevenednek, mint a gabonamag,/
/>
**/és virágoznak, mint a szőlőtő./
/>
**/Híre olyan lesz, mint a Libánon boráé./**
/Efraim így szól:/
/>
**/Mi közöm nekem többé a bálványokhoz?!/
/>
**/Én meghallgatom, és figyelek rá./
/>
**/Olyan vagyok, mint a zöldellő ciprusfa./
/>
**/Tőlem származik a gyümölcsöd./**
Aki bölcs, értse meg ezeket,
aki értelmes, szívlelje meg!
Bizony egyenesek az ÚR útjai.
Az igazak járnak azokon,
az istentelenek pedig megbotlanak rajtuk.