chapter 11
Volt pedig egy beteg, Lázár, Betániából, Máriának és testvérének, Mártának a falujából.
Mária volt az, aki megkente az Urat kenettel, és hajával törölte meg a lábát; az ő testvére, Lázár volt beteg.
Üzenetet küldtek azért a nővérek hozzá: Uram, íme, akit szeretsz, beteg.
Amikor Jézus ezt meghallotta, azt mondta: /Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségére van, hogy általa megdicsőüljön az Isten Fia./**
Jézus pedig szerette Mártát és annak nővérét és Lázárt.
Amikor viszont meghallotta, hogy beteg, két napig azon a helyen maradt, ahol volt.
Majd ezt követően így szólt tanítványaihoz: /Menjünk ismét Júdeába./**
A tanítványok pedig azt mondták: Mester, most akartak megkövezni a zsidók, és ismét oda mégy?
Jézus azt felelte: /Nemde tizenkét órája van a nappalnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja a világ világosságát,/**
/de aki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen világossága./**
Ezeket mondta, majd hozzátette: /Lázár, a mi barátunk, elaludt, de elmegyek, hogy felköltsem./**
Tanítványai erre azt mondták: Uram, ha elaludt, meggyógyul.
Pedig Jézus annak haláláról beszélt, de ők azt gondolták, hogy álomnak alvásáról szól.
Akkor Jézus megmondta nekik nyíltan:/ Lázár meghalt,/**
/de miattatok, hogy higgyetek, örülök, hogy nem voltam ott. Ám menjünk el hozzá!/**
Tamás, akit Ikernek neveznek, azt mondta tanítványtársainak: Menjünk el mi is, hogy meghaljunk vele.
Amikor Jézus megérkezett, megtudta, hogy Lázár már négy napja a sírban van.
Betánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt futamnyira,
és a zsidók közül sokan mentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.
Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe ment, Mária pedig otthon maradt.
Márta akkor azt mondta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!
De most is tudom, hogy amit csak kérsz Istentől, megadja neked.
Jézus azt mondta neki: /Feltámad a testvéred./**
Márta így válaszolt: Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.
Ekkor Jézus azt mondta: /Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él,/**
/és mindenki, aki él, és hisz énbennem, soha meg nem hal. Hiszed-e ezt?/**
Azt mondta neki: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kellett jönnie a világra.
És miután ezeket mondta, elment, és titokban szólt testvérének, Máriának: A Mester itt van, és hív téged.
Ő pedig, amint ezt hallotta, gyorsan felkelt, és elment hozzá.
Jézus pedig még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Mártával találkozott.
A zsidók, akik vele voltak a házban, és vigasztalták őt, látták, hogy Mária hirtelen felkel és kimegy. Követték őt, azt gondolván, hogy a sírhoz megy, hogy ott sírjon.
Mária pedig, amint odaért, ahol Jézus volt, meglátta őt, a lábához borult, és azt mondta neki: Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem!
Amikor Jézus látta, hogy sír, és sírnak a vele jött zsidók is, lelke mélyéig felindult és megrendült.
Azt kérdezte: /Hová helyeztétek őt?/** Azt mondták neki: Jöjj, Uram, és lásd meg!
Akkor könnyekre fakadt Jézus,
a zsidók pedig azt mondták: Íme, mennyire szerette!
Némelyek közülük azt mondták: Nemde megtehette volna, aki a vak szemét megnyitotta, hogy ez ne haljon meg?
Jézus pedig még mindig mélyen felindulva odament a sírhoz. Az pedig egy barlang volt, és egy kő feküdt rajta.
Azt mondta Jézus: /Vegyétek el a követ!/** Az elhunyt nővére, Márta pedig azt mondta: Uram, már szaga van, hiszen negyednapos!
Mire Jézus így válaszolt: /Nemde megmondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod majd Isten dicsőségét?/**
Akkor elmozdították a követ. Jézus pedig felemelte a szemét az égre, és azt mondta: /Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem./**
/Tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz engem, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem./**
Miután ezeket mondta, hangosan kiáltott: /Lázár, jöjj ki!/**
És kijött a halott, keze-lába pólyába csavarva és az arca kendővel körülkötve. Akkor így szólt hozzájuk Jézus: /Vegyétek le róla, hadd menjen!/**
Sokan hittek akkor benne azok közül a zsidók közül, akik Máriához mentek, és látták, amit tett.
Némelyek pedig közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, mit tett Jézus.
Akkor a főpapok és a farizeusok összehívták a nagytanácsot, és így szóltak: Mit tegyünk? Ez az ember sok csodajelet tesz.
Ha tovább hagyjuk őt, mindenki hinni fog benne, és eljönnek majd a rómaiak, és elveszik tőlünk mind e helyet, mind e népet.
Közülük az egyik, Kajafás, aki főpap volt abban az esztendőben, azt mondta nekik: Ti semmit sem tudtok!
Meg sem gondoljátok, hogy jobb nektek, hogy egy ember haljon meg a népért, mint hogy az egész nép elvesszen.
Ezt pedig nem magától mondta, hanem mert abban az esztendőben főpap volt, és megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a népért,
és nemcsak a népért, hanem azért is, hogy Isten szétszóródott gyermekeit egybegyűjtse.
Attól a naptól fogva egyetértettek abban, hogy megölik.
Jézus azért nem járt többé nyilvánosan a zsidók között, hanem elment onnan a pusztához közeli vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott a tanítványaival.
Közel volt pedig a zsidók húsvétja, és a vidékről sokan mentek fel Jeruzsálembe húsvét előtt, hogy megtisztuljanak.
Keresték azért Jézust, és a templomban állva egymás között így beszéltek: Mit gondoltok, már fel se jön az ünnepre?
A főpapok és a farizeusok pedig parancsot adtak, hogy ha valaki megtudja, hol van, jelentse, hogy elfoghassák.
English
español
magyar