chapter 6
Jaj azoknak, akik gondtalanul élnek a Sionon,
és az elbizakodottaknak Samária hegyén,
a legelső nép előkelőinek,
akikhez hódolva jön Izráel háza!
Menjetek át Kalnéba, és nézzetek szét,
onnan pedig menjetek a nagy Hamátba,
azután ereszkedjetek le a filiszteusok Gátjába!
Vajon jobbak vagytok-e, mint ezek az országok,
és vajon nagyobb-e az ő határuk a ti határotoknál?
Ti távolinak gondoljátok a veszedelem napját,
és közel hozzátok az erőszak trónját.
Elefántcsont ágyakon hevernek,
elnyújtózkodnak pamlagukon,
a nyáj legjavából lakmároznak
és a hizlalt borjakból.
Hárfa mellett dalolgatnak,
és azt hiszik, hogy hangszerük
olyan, mint Dávidé.
Serlegekből isszák a bort,
színolajjal kenegetik magukat,
de nem bánkódnak József romlásán.
Ezért most a száműzöttek élén viszik el őket,
és vége szakad a nyújtózkodók dáridózásának.
Önmagára esküdött az én Istenem, az ÚR.
Azt mondja az ÚR, a Seregek Istene:
**/Utálom Jákób kevélységét, és gyűlölöm palotáit,/
/>
**/ezért prédára vetem a várost mindenestül./**
És ha tíz ember marad is meg egy házban,
még azok is meghalnak.
És amikor fölemeli valakinek a holttestét
a rokona és eltemetője, hogy kivigye a házból,
akkor azt kérdezi attól, aki a ház belsejében van:
Van-e még valaki veled? Az pedig azt mondja:
„Nincs”, és még ezt is: „Csitt!
Nem szabad említeni az ÚR nevét!”
/Mert íme, parancsol az ÚR,/
/>
**/és összetöri a nagy házat hasadozásokkal/
/>
**/és a kicsiny házat repedezésekkel./**
/Vajon futhatnak-e sziklán a lovak?/
/>
**/Fölszánthatja-e azt valaki ökrökkel?/
/>
**/Ti viszont méreggé tettétek a törvényt,/
/>
**/az igazság gyümölcsét pedig ürömmé!/**
/Örültök a hiábavaló dolgoknak,/
/>
**/és azt mondjátok:/
/>
**/Nem a magunk erejével/
/>
**/szereztük-e meg magunknak Karnaimot?/**
/Íme, bizony népet indítok ellened, Izráel háza/
/>
– ezt mondja az ÚR, a Seregek Istene –,
**/és az sanyargat titeket/
/>
**/a hamáti úttól az Arába patakjáig./**