Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50

verse #1

Így készült el az ég és a föld és minden seregük. 

verse #2

Mikor pedig a hetedik napra befejezte Isten a munkáját, amelyet alkotott, megnyugodott a hetedik napon minden munkája után. 

verse #3

Azután megáldotta Isten a hetedik napot és megszentelte, mivelhogy azon nyugodott meg minden munkája után.

verse #4

Ez az ég és a föld eredete, teremtésének története.

Mikor az ÚR Isten teremtette a földet és az eget, 

verse #5

még semmiféle mezei növény nem volt a földön, és még semmiféle mezei fű nem hajtott ki, mert az ÚR Isten még nem bocsátott esőt a földre. Ember sem volt, aki a földet művelje. 

verse #6

Akkor pára szállt fel a földről, és megnedvesítette a föld egész színét. 

verse #7

Ekkor megformálta az ÚR Isten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte az orrába. Így lett az ember élő lélekké. 

verse #8

Egy kertet ültetett az ÚR Isten Édenben, kelet felől, és abba helyezte az embert, akit formált. 

verse #9

És nevelt az ÚR Isten a földből mindenféle fát, tekintetre kedvest és eledelre jót; az élet fáját is a kert közepén és a jó és a gonosz tudásának fáját.

verse #10

Édenből pedig egy folyó jött ki a kert megöntözésére, és onnan elágazott, és négy főágra szakadt. 

verse #11

Az első neve Písón, ez az, amely megkerüli Havílá egész földjét, ahol az arany terem. 

verse #12

Ennek a földnek az aranya igen jó. Van ott illatos gyanta és ónixkő. 

verse #13

A második folyó neve pedig Gíhón. Ez az, amelyik megkerüli Kús egész földjét. 

verse #14

A harmadik folyó neve Hiddekel. Ez az, amelyik Asszíria hosszában folyik. A negyedik folyó pedig az Eufrátesz.

verse #15

Fogta az ÚR Isten az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze azt. 

verse #16

És azt parancsolta az ÚR Isten az embernek: /A kert minden fájáról bátran egyél./ 

verse #17

/De a jó és a gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, bizony meghalsz./**

verse #18

Azután azt mondta az ÚR Isten: /Nem jó az embernek egyedül lenni. Szerzek neki hozzá illő segítőtársat./ 

verse #19

Ekkor az ÚR Isten mindenféle mezei vadat és mindenféle égi madarat formált a földből, és elvitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi azokat. Mert amilyen nevet adott az ember az élő állatnak, az lett annak a neve. 

verse #20

Nevet adott az ember minden állatnak, az ég madarainak és minden mezei vadnak. De nem talált hozzá illő segítőtársat az embernek. 

verse #21

Az ÚR Isten tehát mély álmot bocsátott az emberre, és az elaludt. Akkor kivett egyet az oldalbordái közül, és hússal töltötte be a helyét. 

verse #22

Az ÚR Isten azt az oldalbordát, amelyet kivett az emberből, asszonnyá formálta, és odavitte az emberhez. 

verse #23

Akkor ezt mondta az ember:

Ez már csontomból való csont

és testemből való test.

Asszonyember legyen a neve,

mert férfiemberből vétetett.

verse #24

Ezért elhagyja a férfi az apját és anyját, ragaszkodik a feleségéhez, és egy testté lesznek. 

verse #25

És az ember és a felesége mindketten mezítelenek voltak, de nem szégyellték.

Chapters:

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50