Zsoltárok könyve 10 • Újonnan Revideált Károli (ÚRK 2011) • Biblia (bible.kgyt.eu)

Zsoltárok könyve

10. zsoltár

URam, miért állsz távol?

Miért rejtőzöl el a szükség idején?

A gonoszok kevélyen üldözik a szegényt;

essenek saját cselük csapdájába, amelyet koholtak.

Dicsekszik lelke kívánságával a gonosz,

áldja a fösvényt, és átkot mond az ÚRra.

Gőgös megvetéssel nem keresi:

Nincs Isten – ez minden gondolata.

Útjai mindig szerencsések,

távolinak tűnnek neki ítéleteid,

minden ellenségét lekicsinyli.

Azt mondja szívében:

Semmi sem rendít meg,

soha nem jutok bajba.

Szája tele átkozódással,

csalárdsággal és erőszakkal;

nyelve alatt hamisság és álnokság van.

Utcák zugában lapul,

titkon megöli az ártatlant,

szeme a gyámoltalant lesi.

Leselkedik rejtekhelyén,

leselkedik, mint az oroszlán a fedezékben,

hogy elragadja a szegényt,

mihelyt hálójába foghatja.

Összetöri, letiporja a gyámoltalanokat,

akik elesnek erejétől.

Azt mondja szívében: Elfelejtett az Isten,

elrejtette arcát, nem is lát meg soha!

Kelj föl, ÚR Isten, emeld föl kezedet,

ne feledkezz el a szegényekről!

Miért vetheti meg Istent a gonosz?

Miért mondhatja szívében:

Nem lesz számonkérés?

Pedig te látod a bajt,

és észreveszed a fájdalmat, hogy kézbe vedd.

Rád hagyja magát a gyámoltalan,

az árvának is te vagy segítsége.

Törd össze a gonosz karját,

és kérd számon a bűnösön gonoszságát,

egy se maradjon!

Király az ÚR mindörökké;

a népek kivesznek földjéről.

A szegények kívánságát meghallgatod, ó, URam.

Megerősíted szívüket, füled figyel rájuk,

hogy igazságot szolgáltass az árvának és nyomorultnak,

hogy földi ember többé ne rettentsen meg másokat.