7. fejezet
De Izráel fiai hűtlenül bántak a teljesen Istennek szentelt dolgokkal. Mert a Júda nemzetségéből való Ákán, Karmi fia, aki Zabdi fia, aki Zerah fia, elvett a teljesen Istennek szentelt dolgokból. Ezért fölgerjedt az ÚR haragja Izráel fiai ellen.
Józsué ugyanis férfiakat küldött Jerikóból Ajba, amely Bét-Áven mellett van, Bételtől kelet felé, és azt mondta nekik: Menjetek föl, és kémleljétek ki azt a földet. Föl is mentek a férfiak, és kikémlelték Ajt.
Majd visszatértek Józsuéhoz, és azt mondták neki: Ne menjen föl az egész nép. Mintegy kétezer férfi vagy mintegy háromezer férfi menjen föl, és megverik Ajt. Ne fáraszd oda az egész népet, hiszen kevesen vannak!
Fölment azért oda a népből mintegy háromezer férfi, de megfutamodtak Aj emberei elől.
És Aj emberei megöltek közülük mintegy harminchat férfit, és üldözték őket a kaputól kezdve egész Sebárimig, és levágták őket a lejtőn. Azért megolvadt a nép szíve, és olyan lett, mint a víz.
Józsué pedig megszaggatta ruháit, és arccal a földre borult az ÚR ládája előtt egész estig, ő és Izráel vénei, és port hintettek a fejükre.
És azt mondta Józsué: Jaj, Uram, Istenem! Miért is hoztad át ezt a népet a Jordánon, hogyha az emóriak kezébe adsz minket, hogy elveszítsenek! Bár úgy határoztunk volna, hogy a Jordánon túl maradunk!
Ó, Uram! Mit mondjak, miután meghátrált Izráel az ellenségei elől?
Ha meghallják ezt a kánaániak és az ország többi lakói, és ellenünk fordulnak, és kiirtják nevünket e földről: mit cselekszel majd a te nagy nevedért?
Az ÚR ezt felelte Józsuénak: /Kelj föl! Miért is borulsz arcra?/**
/Vétkezett Izráel, és áthágták szövetségemet is, amelyet parancsoltam nekik, mert elvettek a teljesen nekem szentelt dolgokból, és edényeik közé dugdosták azokat; loptak és hazudtak is./**
/Ezért nem bírtak megállni Izráel fiai az ellenségeik előtt. Meghátráltak előttük, mert átkozottá lettek. Nem leszek többé veletek, ha el nem távolítjátok magatok közül azt a nekem szentelt dolgot./**
/Kelj föl, és szenteld meg a népet, és mondjad: Szenteljétek meg magatokat holnapra, mert azt mondta az ÚR, Izráel Istene: Istennek szentelt dolog van közötted, Izráel! Nem állhattok meg ellenségeitek előtt, amíg el nem távolítjátok közületek az Istennek szentelt dolgot./**
/Azért jöjjetek elő reggel törzsenként. Az a törzs pedig, amelyet bűnösnek jelent ki az ÚR, jöjjön elő családonként, a család pedig, amelyet bűnösnek jelent ki az ÚR, jöjjön elő házanként, a ház pedig, amelyet bűnösnek jelent ki az ÚR, jöjjön elő férfianként./**
/Aki az Istennek szentelt dologban bűnösnek bizonyul, azt mindenével együtt meg kell égetni, mivel megszegte az ÚR szövetségét, és mivel alávaló dolgot cselekedett Izráelben./**
Fölkelt tehát Józsué jó reggel. Előállította Izráelt törzsei szerint, és Júda nemzetségére esett a sors, hogy bűnös.
Ekkor előállította Júda családjait, és Zerah családjára esett a sors, hogy az a bűnös. Azután előállította Zerah családjából a férfiakat, és Zabdi házára esett a sors, hogy az bűnös.
És előállította az ő házának férfiait, és Ákánra esett a sors, hogy ő a bűnös, aki Karmi fia, aki Zabdi fia, aki a Júda nemzetségéből való Zerah fia.
Józsué erre azt mondta Ákánnak: Kérlek, fiam, adj dicsőséget az ÚRnak, Izráel Istenének, és tégy bűnvallást előtte, és add tudtomra, kérlek, mit tettél, ne titkold el előlem!
Ákán pedig így felelt Józsuénak: Bizony, vétkeztem az ÚR ellen, Izráel Istene ellen, ezt és ezt cselekedtem.
Láttam ugyanis a zsákmány közt egy jó babiloni köntöst, kétszáz sékel ezüstöt és egy aranyrudat, amelynek a súlya ötven sékel volt, megkívántam ezeket és elvettem. Íme, el vannak rejtve a földben a sátram közepén, az ezüst pedig alatta van.
Ekkor követeket küldött Józsué, akik a sátorba futottak, és íme, ott volt elrejtve a köntös a sátrában, és az ezüst is alatta volt.
És kivitték azokat a sátor közepéről, elvitték Józsuéhoz és Izráel minden fiához, és lerakták az ÚR színe előtt.
Józsué pedig és vele együtt egész Izráel fogta Ákánt, Zerah fiát, az ezüstöt, a köntöst és az aranyrudat, fiait és leányait, ökreit, szamarait és juhait, sátrát és mindenét, amije volt, és az Ákór völgyébe vitték azokat.
És azt mondta Józsué: Miért rontottál meg minket? Rontson meg téged e napon az ÚR! És elborította őt egész Izráel kövekkel, majd a megkövezés után megégették őket tűzzel.
Nagy kőhalmot raktak föléjük, amely mind e napig megvan. És megszűnt az ÚR haragjának lángolása. Ezért nevezik azt a helyet Ákór völgyének mind a mai napig.
English
español
magyar