26. fejezet
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42
Jób erre így felelt:
Segítettél-e az erőtlennek,
és megtámasztottad-e a tehetetlen karját?
Adtál-e jó tanácsot a tudatlannak,
és tanúságát adtad-e értelmed gazdagságának?
Ki által beszéltél,
és kinek a lelke szólt belőled?
Megremegnek a holtak,
akik a vizek alatt laknak, azoknak lakóival együtt.
A Seol mezítelen őelőtte,
és leplezetlen a holtak országa.
Ő terjesztette ki az északot az üresség fölé,
és ő függesztette a földet a semmi fölé.
Ő köti felhőibe a vizeket úgy,
hogy a felhő ne hasadjon meg alattuk.
Ő rejti el királyi székét,
felhőt terjesztve ki fölötte.
Ő szabott határt a víz színe fölé,
ahol a világosság és a sötétség találkozik.
Fenyegetéseitől meginognak
és megrendülnek az egek oszlopai.
Erejével felriasztja a tengert,
és bölcsességével megtöri ráhábot.
Leheletével fölékesíti az eget,
keze átdöfi a menekülő kígyót.
Íme, mindez csak útjának szegélye,
és mily csöndes szó az, amit meghallunk tőle!
Ám hatalmas mennydörgését ki érthetné meg?
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42
English
español
magyar