23. fejezet
Ha uralkodóval együtt ülsz le enni, jól gondold meg, mi van előtted,
mert ha telhetetlen vagy, kést tettél a torkodra!
Ne kívánd jó falatjait, mert csalétek az!
Ne fáradj azon, hogy meggazdagodj, a magad belátásából hagyd abba!
Alig száll rá tekinteted, már nincs meg, mert gyorsan szárnya támad, az ég felé repül, mint a saskeselyű.
Ne edd az irigy ember kenyerét, és ne kívánd jó falatjait,
mert olyan ő, mint aki számolgat magában: Egyél, igyál! – mondja neked, de nem szívesen.
Megevett falatodat ki fogod hányni, és kedves szavaidat elvesztegeted.
Az ostoba füle hallatára ne beszélj, mert csak megveti okos szavaidat.
Ne mozdítsd el az ősi határt, ne orozd el az árvák mezejét!
Mert megváltójuk erős: ő perli majd perüket veled.
Szívleld meg az intést, és hallgass az okos beszédre!
Ne sajnáld megfenyíteni a gyermeket, nem hal bele, ha megvered bottal.
Te csak bottal vered meg, de lelkét a holtak hazájától mented meg.
Fiam, ha bölcs a szíved, örül az én szívem is.
Vigad a bensőm, ha ajkad őszintén szól.
Ne irigyelje szíved a vétkeseket, inkább az Urat féld mindennap,
mert van még jövendő, és reménységed nem semmisül meg.
Hallgass rám, fiam, légy bölcs, és irányítsd szíved a helyes útra!
Ne tarts a bor mellett dőzsölőkkel, se a falánk húsevőkkel!
Mert a dőzsölő és a falánk elszegényedik, és rongyokba öltöztet a sok alvás.
Hallgass apádra, ő nemzett téged, és ne vesd meg anyádat, ha megöregszik!
Vedd meg, és ne add el az igazságot, a bölcsességet, az intést és az értelmet!
Vígan örvendezik az igaznak az apja, és aki bölcset nemzett, örül annak.
Örüljön apád és anyád, vigadjon, aki szült téged!
Add nekem a szívedet, fiam, és tartsd szemed előtt utaimat!
Mély verem a parázna nő, és szoros kút az idegen asszony.
Úgy leselkedik, mint egy rabló, és szaporítja a hűtlen emberek számát.
Kinek jaj? Kinek fáj? Kivel veszekednek? Kinek van gondja? Kit vernek véresre hiába? Kinek zavaros a szeme?
Azoknak, akik bor mellett mulatnak, és a fűszeres bort kóstolgatni járnak.
Ne nézd a bort, hogyan vöröslik, hogyan gyöngyözik a pohárban. Bizony simán lecsúszik az!
De végül megcsíp, mint a kígyó, megmar, mint a vipera.
Szemed zavaros dolgokat lát, te magad pedig összevissza beszélsz.
És olyan leszel, mint aki lefeküdt a tenger közepén, vagy mint aki az árbockosárban fekszik.
Ütöttek engem, de nem fájt, vertek, de nem tudtam róla! Amint fölébredek, folytatom, ugyanezt keresem.
English
español
magyar