2. fejezet
Az Úr azonban odarendelt egy nagy halat, és az lenyelte Jónást. Három nap és három éjjel volt Jónás a hal gyomrában.
Jónás ekkor a hal gyomrában Istenéhez, az Úrhoz imádkozott,
és ezt mondta: Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat.
Mélységbe dobtál, a tenger közepébe, és áradat vett körül. Minden habod és hullámod átcsapott fölöttem.
Én már azt gondoltam, hogy eltaszítottál magadtól, és nem láthatom többé szent templomodat.
Már-már életemet fenyegette a víz, mélység és örvény vett körül, hínár fonódott a fejemre.
Lesüllyedtem a hegyek alapjáig, örökre bezárult mögöttem a föld. De te kiemelted életemet a sírból, ó, Uram, Istenem!
Amikor elcsüggedt a lelkem, az Úrra gondoltam, és imádságom eljutott hozzád, szent templomodba.
Akik hitvány bálványokhoz ragaszkodnak, azok elhagyják jótevőjüket.
De én hálaéneket zengve áldozok neked, és amit megfogadtam, teljesítem. Az Úrtól jön a szabadulás!
Az Úr pedig parancsot adott a halnak, és az kiköpte Jónást a szárazföldre.
English
español
magyar