9. fejezet
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50
Isten megáldotta Nóét és fiait, és ezt mondta nekik: Szaporodjatok, sokasodjatok, és töltsétek be a földet!
Féljen és rettegjen tőletek minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket minden földi csúszómászóval és a tenger minden halával együtt.
Minden, ami csak él és mozog, legyen a ti eledeletek! Nektek adom mindezt éppúgy, mint a zöld növényt.
De ne egyétek a húst az éltető vérrel együtt!
Bizony, számon kérem a benneteket éltető vért! Minden állattól számon kérem azt, és az embertől is számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét.
Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Isten a maga képmására alkotta az embert.
Ti azért szaporodjatok, sokasodjatok, népesítsétek be a földet, sokasodjatok rajta!
Isten azt mondta Nóénak és fiainak:
Íme, szövetségre lépek veletek és utódaitokkal,
meg minden élőlénnyel, amely veletek van: madárral, jószággal és minden szárazföldi vaddal, mindennel, ami a bárkából kijött, minden földi élőlénnyel.
Szövetségre lépek veletek, és egyetlen élőlény sem pusztul el többé özönvíz miatt, mert nem lesz többé özönvíz, hogy elpusztítsa a földet.
Majd azt mondta Isten: Ez a jele a szövetségnek, amelyet most szerzek veletek és minden élőlénnyel, amely veletek van, minden nemzedékkel örökre:
szivárványívemet helyezem a felhőkre, az lesz a jele a szövetségnek, amelyet most a földdel megkötök.
Amikor felhővel borítom be a földet, és feltűnik a szivárvány a felhőn,
akkor visszaemlékezem a szövetségemre, amelyet veletek és minden élőlénnyel kötöttem, amely testben él, és nem válik többé a víz özönvízzé minden élőlény pusztulására.
Ha ott lesz a szivárvány a felhőn, látni fogom, és visszaemlékezem az örök szövetségre, amelyet Isten kötött minden élőlénnyel, amely testben él a földön.
Akkor ezt mondta Isten Nóénak: Ez lesz a jele annak a szövetségnek, amelyet minden földi élőlénnyel kötöttem.
Ezek voltak Nóé fiai, akik kijöttek a bárkából: Sém, Hám és Jáfet. Hám Kánaán ősatyja.
Ezek hárman Nóé fiai, és ők népesítették be az egész földet.
Nóé, a földműves volt az első, aki szőlőt ültetett.
Egyszer bort ivott, megrészegedett, és meztelenre vetkőzött a sátrában.
Hám, Kánaán ősatyja meglátta apja szemérmét, és elmondta kint levő két testvérének.
Akkor Sém és Jáfet fogták a ruháját, a vállukra terítették, s háttal bemenve betakarták apjuk szemérmét, de elfordították arcukat, és így nem látták apjuk szemérmét.
Amikor Nóé kijózanodott, és megtudta, hogy mit tett vele a kisebbik fia,
ezt mondta: Átkozott Kánaán! Szolgák szolgája legyen testvérei között!
Ezután ezt mondta: Áldott az Úr, Sémnek Istene! Legyen Kánaán a szolgája!
Terjessze ki Isten Jáfetet, lakjék Sém sátraiban! Legyen Kánaán a szolgája!
Az özönvíz után Nóé még háromszázötven évig élt.
Nóé teljes életkora kilencszázötven év volt, amikor meghalt.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 49 50
English
español
magyar