10. fejezet
Tudjátok meg, testvéreim, hogy atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, és mindnyájan a tengeren mentek át,
és mindnyájan megkeresztelkedtek Mózesre a felhőben és a tengerben.
Mindnyájan ugyanazt a lelki eledelt ették,
és mindnyájan ugyanazt a lelki italt itták, mert a lelki kősziklából ittak, amely velük ment. Az a kőszikla pedig Krisztus volt.
De többségükben nem lelte kedvét az Isten, úgyhogy elhullottak a pusztában.
Mindez példává lett a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat, amint ők kívántak.
Bálványimádók se legyetek, mint közülük némelyek, amint meg van írva: „Leült a nép enni és inni, majd mulatozni kezdtek.”
De ne is paráználkodjunk, mint ahogy közülük némelyek paráználkodtak, és elestek egyetlen napon huszonháromezren.
Krisztust se kísértsük, ahogyan közülük némelyek kísértették, és elpusztultak a kígyóktól.
De ne is zúgolódjatok, mint ahogyan közülük némelyek zúgolódtak, és elveszítette őket a pusztító angyal.
Mindez pedig példaképpen történt velük, és figyelmeztetésül íratott meg nekünk, akik az utolsó időkben élünk.
Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!
Emberi erőt meghaladó kísértés még nem ért titeket. Isten pedig hűséges, és nem hagy titeket erőtökön felül kísérteni; sőt a kísértéssel együtt el fogja készíteni a szabadulás útját is, hogy el bírjátok azt viselni.
Ezért, szeretteim, kerüljétek a bálványimádást!
Úgy beszélek hozzátok, mint értelmes emberekhez: ítéljétek meg magatok, amit mondok.
Az áldás pohara, amelyet megáldunk, nem Krisztus vérével való közösségünk-e? A kenyér, amelyet megtörünk, nem Krisztus testével való közösségünk-e?
Mivel a kenyér egy, mi is mindannyian egy test vagyunk, mert mindannyian az egy kenyérből részesedünk.
Nézzétek a test szerinti Izráelt! Akik az áldozatokat eszik, nincsenek-e közösségben az oltárral?
De mit mondok ezzel? Talán azt, hogy a bálványáldozat vagy a bálvány ér valamit?
Sőt inkább azt, hogy amit a pogányok áldoznak, azt ördögöknek áldozzák és nem Istennek: azt pedig nem szeretném, ha ti az ördögökkel lennétek közösségben.
Nem ihattok az Úr poharából is, meg az ördögök poharából is, nem lehettek részesei az Úr asztalának is, meg az ördögök asztalának is.
Vagy haragra ingereljük az Urat? Talán erősebbek vagyunk nála?
Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.
Ne keresse senki a maga javát, hanem a másét.
Mindazt, amit a húspiacon árulnak, megehetitek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okból,
mert az Úré a föld és annak teljessége.
Ha meghív titeket a hitetlenek közül valaki, és el akartok menni, mindent megehettek, amit elétek tesznek, ne kérdezgessetek semmit lelkiismereti okból.
De ha valaki azt mondja nektek: „Ez bálványáldozati hús”, ne egyétek meg: amiatt, aki erre figyelmeztetett, és a lelkiismeret miatt.
Lelkiismeretről beszélek, de nem a sajátunkról, hanem a másikéról. Mert miért vádolja az én szabadságomat a másik lelkiismerete?
Ha én hálával eszem, miért kárhoztatnának engem azért, amiért én hálát adok?
Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!
Megütközésre ne adjatok okot sem a zsidóknak, sem a görögöknek, sem Isten egyházának,
mint ahogyan én is mindenben mindenkinek igyekszem kedvére lenni, nem a magam hasznát keresve, hanem a többiekét, hogy üdvözüljenek.
English
español
magyar