4. fejezet
Salamon király egész Izráel királya volt.
Legfőbb tisztviselői ezek voltak: Azarjá, Cádók fia volt a főpap,
Elíhóref és Ahijjá, Sísá fiai a kancellárok, Jósáfát, Ahílúd fia pedig a főtanácsadó.
Benájá, Jójádá fia állt a hadsereg élén, Cádók és Ebjátár pedig papok voltak.
Azarjá, Nátán fia állt a helytartók élén, Zábúd pap, Nátán fia volt a király bizalmasa,
Ahísár volt a háznagy, Adónírám, Abdá fia pedig a kényszermunkák felügyelője.
Salamon egész Izráel fölé tizenkét helytartót helyezett: ők látták el a királyt és udvarát. Mindegyiknek az esztendő egy hónapjában kellett az ellátásról gondoskodnia.
Név szerint ezek voltak: Húr fia Efraim hegyvidékén,
Deker fia Mákacban, Saalbímban, Bét-Semesben, Élónban és Bét-Hánánban,
Heszed fia Arubbótban, hozzá tartozott Szókó és Héfer egész vidéke.
Abínádáb fiáé volt Dór egész dombvidéke. Az ő felesége lett Salamon leánya, Táfat.
Baanához, Ahílúd fiához tartozott Taanak, Megiddó és egész Bét-Seán, amely Cáretán mellett van Jezréel alatt, és Bét-Seántól egész Ábél-Mehóláig, sőt Jokmoámon túl is.
Geber fia a gileádi Rámótban volt helytartó. Hozzá tartoztak Jáírnak, Manassé fiának sátorfalvai Gileádban, továbbá Argób körzete Básánban: hatvan nagy, várfallal és érczárakkal megerősített város.
Ahínádáb, Iddó fia Mahanajimban,
Ahímaac pedig Naftáliban kormányzott. Ő is Salamon egyik leányát, Boszmatot vette feleségül.
Baaná, Húsaj fia Ásérban és Álótban,
Jósáfát, Párúah fia Issakárban,
Simí, Élá fia Benjáminban kormányzott,
Geber, Úrí fia pedig Gileád földjén, amely Szíhónnak, az emóriak királyának és Ógnak, Básán királyának az országa volt. Azonkívül volt egy országos helytartó is.
Júdának és Izráelnek sok lakója volt, olyan sok, mint a tenger partján a homok: ettek és ittak, boldogok voltak.
English
español
magyar