capítulo 7
Fordulj, fordulj, Szulamit! Fordulj, fordulj, hadd csodáljunk! Mit csodáltok Szulamiton, amikor soraitok közt táncol?!
Mily szépen lépkedsz saruidban, te fejedelmi lány! Csípőd vonalai ékszerekhez hasonlóak, művészi kéz alkotásai.
Köldököd kerek csésze, melyből nem hiányzik a fűszeres bor. Tested búzahalom liliomokkal szegélyezve.
Két melled, mint két őzike, mint egy gazellapár.
Nyakad elefántcsonttorony, szemeid hesbóni tavak a bat-rabbími kapunál; orrod, mint a Libánon tornya, mely Damaszkusz felé néz.
Fejed olyan, mint a Karmel, és fejeden a haj, mint a bíbor; egy királyt tartanak fogva fürtjei.
Mily szép vagy és mily kedves, gyönyörűséges szerelmem!
Termeted pálmához hasonló, melleid szőlőfürtökhöz.
Gondoltam: Felmegyek a pálmafára, megragadom fürtjeit. Olyanok melleid, mint a szőlőfürtök, leheleted, mint az alma illata.
Ajkad íze, mint a legjobb boré, mely szerelmesemtől árad felém, álomban is megnedvesíti ajkam.
Én szerelmesemé vagyok, és ő is utánam vágyódik.
Jöjj hát, szerelmesem, menjünk ki a mezőre, háljunk a ciprusok között!
Menjünk korán a szőlőkbe, nézzük meg, fakad-e a szőlő, kinyílt-e virága, virágoznak-e a gránátalmafák? Ott ajándékozlak meg szerelmemmel.
A mandragórák illatoznak, ajtónk előtt ott a sok édes gyümölcs, van friss, van aszalt is: szerelmesem, neked tartogattam!
English
español
magyar