capítulo 8
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42
Akkor megszólalt a súahi Bildád, és ezt mondta:
Meddig beszélsz ilyeneket, meddig lesz heves szél szádnak beszéde?
Meghamisítja-e Isten a jogot, elferdíti-e a Mindenható az igazságot?
Ha fiaid vétkeztek ellene, hibájukért fizetett meg nekik.
De ha te Istent keresed, és a Mindenhatóhoz könyörögsz,
ha tiszta vagy és becsületes, most újra rád tekint, és helyreállítja otthonodat igazságodért.
Bár először kicsiny voltál, végül igen naggyá leszel.
Kérdezd csak meg az előző nemzedéket, jegyezd meg, amit kikutattak az atyák!
Mi csak tegnap születtünk, és semmit sem tudunk, életünk csak árnyék a földön.
Majd ők tanítanak, és megmondják neked, tőlük származnak az értelmes szavak!
Megél-e a nád a mocsáron kívül? Felnőhet-e víz nélkül a sás?
Előbb frissen zöldell, vágáshoz is zsenge, majd máris elszárad, minden fűnél előbb.
Így járnak azok, akik elfeledkeznek Istenről, az elvetemültek reménysége elvész.
Szétfoszlik bizakodásuk, bizodalmuk olyan, mint a pókháló.
Ha házára támaszkodik, nem marad meg, belekapaszkodik, de nem tud megállni.
Virul ugyan a napfényben, indája túlnő a kerítésen,
gyökerei átbújnak a kőrakáson, megkapaszkodnak a kőhalomban is,
de ha kiirtják helyéről, még az is megtagadja őt: Nem is láttalak!
Ennyi volt élete öröme, azután mások nőnek helyette a földből.
Nem veti meg Isten a feddhetetlent, és nem támogatja a gonosztevőket.
Megtölti még szádat nevetéssel, és ajkaidat ujjongással.
Gyűlölőidet szégyen borítja el, és nem marad meg a bűnösök hajléka.
1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42
English
español
magyar