capítulo 16
Az a föld, melyet József leszármazottai kaptak sorsvetéssel, a Jordán jerikói szakaszától a Jerikó keleti vizeinek a területéig terjedt, át a pusztán, mely Jerikótól Bétel hegyvidékéig nyúlik.
És folytatódott Bételtől, amely Lúzhoz tartozik, Atarótig, mely az arkiták határa,
aztán lement nyugat felé a jafletiták határáig, egészen Alsó-Bét-Horon határáig, és Gézerig, majd a tengernél ért véget.
József leszármazottai, Manassé és Efraim, elfoglalták a földjüket.
Efraim leszármazottainak a határa családonként a következő volt: Az örökségük határa kelet felé Atarót-Addár volt, egészen Felső-Bét-Horonig,
és a határ a tengerig húzódott. A határ északon Mikmetát volt, és kelet felé fordult Taánat-Siló irányába, aztán továbbhaladt kelet felé Jánoáig.
Jánoától Atarótig és Naáráig tartott, és elment Jerikóig és a Jordánig.
Tappuahtól a határ nyugat felé Kanah völgyéig húzódott, és a tengernél ért véget. Ez Efraim törzsének az öröksége családonként.
Ezenkívül Efraim leszármazottainak voltak még Manassé örökségén belül is beékelt városaik, illetve az övéik voltak ezeknek a városoknak a települései is.
A Gézerben lakó kánaánitákat viszont nem űzték ki, hanem a mai napig Efraim között laknak, és kényszermunkára fogták őket.
English
español
magyar